Minden tavasszal, amikor van az Intelligens rendszerfelügyelet tárgyunk, a fenti technológiahalmaz előkerül, és megnézzük a változásokat, kicsit kalapálunk rajta, majd írunk róla mindenfélét.
Idén is sikerült nem kevés időt beleölni, de most már egyre jobban látszik az eredménye:) Egyrészt a módszerek nem gyerekcipőben járnak már (a kapcsolódó szabványok, protokollok többedik verziójánál tartunk), az eszközkészlet is kezd stabilizálódni (Powershell 2.0 végleges változat beépített távoli menedzsmenttel, a nyílt forráskódú megoldások is csomagkezelőből egyszerűen telepíthetőek sok platformon), és végre nem csak véletlenszerű blog bejegyzések megírására volt időnk, hanem részletes segédletek is elkészültek (100 oldalnál tartunk már!).
Valahogy úgy áll össze ez az egész technológiahalmaz, hogy szeretnénk, hogy ha egy flexibilis, skálázható, minél inkább autonóm módon működő [ide még rengeteg jelző meg buzzword berakható] informatikai rendszerünk lenne. Ehhez kell az, hogy az informatikai infrastruktúra menedzselt és részben önjáró legyen, ÉS, hogy az alkalmazásaink fel legyenek készítve arra, hogy jelentik az állapotukat, igény esetén új csomópontokra költöznek, stb.
Ennek a bemutatásához a következő segédletek készültek most:
Alapozás:
- Kell majd modellezni a környezetünket és az alkalmazásainkat.
- A lekérdezések és beavatkozások egy része általában valami szkript nyelven történik (azok egyszerűsége és dinamizmusa miatt), úgyhogy nem árt ismerni a Bash-t és a PowerShellt.
Technológiai keret:
- Kell majd egy alap infrastruktúra, ami a rendszer és az alkalmazások beállításait és állapotát kezeli (konfigurációkezelés).
- Van egy részletes, szabványos modellünk (CIM), ami leír nagyjából minden általános elemet. Ilyen modelleket tároló tárhelyek (CIMOM) elérésére van több protokollunk is (CIM-XML, WS-Management).
- Windowson a CIMOM implementáció hozzá a WMI, amit lehet mindenféle módon elérni (PowerShell segítségével egész kényelmes). Távoli lekérdezéshez meg ott a WinRM (WS-Management implementáció). Vannak most már PowerShell cmdlet-ek is a winrm.cmd helyett, sőt, Windows 7 SP1-ben kijavították azt az idegesítő hibát, hogy a felhasználónév elé \ jelet rak automatikusan, így más platformot is egyszerű lekérdezni vele (lásd a segédlet példáit).
- Linux esetén többféle CIMOM is van (OpenPegasus, SFCB). A CIM-XML lekérdezés működik stabilan. Az openwsman (WS-Management implementáció) is sokat javult szerintem, csomagban is elérhető. A wsmancli parancssori kliensben sikerült idén két hibát fogni (az egyik egy csúnya segfault, azt javították is már), meg az sfcc-ben a hibakezelés egy helyen elnyeli a hibaüzenetet, de azt is remélhetőleg javítják majd.
Felügyeletre tervezés:
- Ha mindezt tudjuk, és az infrastruktúra is fel van készítve, akkor jöhet az alkalmazások felügyeleti információval való kiegészítése.
- A segédlet egy konkrét, egyszerű mintapéldán végigvezetve bemutatja, hogy hogyan is lehet összegyűjteni, hogy mit kell az alkalmazásnak elérhetővé tennie kívülről, mit kell naplóznia. Az instrumentált, kommentezett példaalkalmazás el is érhető.
- .NET platformon lehet az alkalmazáshoz WMI szolgáltatót (provider) készíteni. [Ehhez most elég részletes leírás készült, ami információt találtam meg az elmúlt években hibaként előjött, az belekerült. Pl. van egy rész a Publish/Revoke és a Callback regisztrációs módszer közötti különbségről, azt máshol eddig még nem szerepelt így összefoglalva szerintem]. Ezen kívül érdemes naplózni (az Enterprise Library Logging Application Block 5.0-ás verziója nagyon jó lett). Meg, ha már teljesítményjellemzőket is definiálunk, akkor azokat teljesítményszámlálóként könnyen elérhetővé tehetjük.
- Java vonalon a felügyeletre a JMX használata az ajánlott módszer, ehhez is készült leírás meg példaalkalmazás.
Az egész megismerésére vannak házi feladatok, aki ki szeretné a fentieket próbálni a gyakorlatban, az próbálja megoldani valamelyiket;)
Hát, itt tartunk most, a félév hátralévő idejében még kis szolgáltatásbiztonság meg hibatűrés van/lesz, aztán virtualizáció és cloud.