Múlt héten megjelent a VMware platformjának az újabb verziója. Frissítették az összes leírást, rengeteg blogbejegyzés van már róla, itt van pl. egy hosszú lista az új vagy javított képességekről.
Ezt a verziót is könnyen lehet Workstation virtuális gépbe telepíteni, úgyhogy gyorsan ki is próbáltam:
A telepítő nem sokat változott, egy-két finomhangolás volt rajta. Az indítás utáni felület is ismerős, nagyobb változásnak egyelőre csak annyit láttam, hogy a logokat könnyebben elérhetővé tették, és a konzolos felületet átdolgozták (ESXi Shell lett a neve, és a funkciók nagy részét kezdték bemozgatni az esxcli parancsba).
Ami nekünk viszont sokkal érdekesebb volt az az, hogy
- hogyan lehet PXE-n keresztül állapotmentes példányt indítani belőle,
- megy-e majd a laborban lévő gépeinken, lehet-e ezt a verziót használni majd az órákon.
A PXE segítségével történő indításhoz a “vSphere Installation and Setup Guide” a kiindulópont (most már akár epub vagy mobi formában is lehet e-olvasóra tölteni:). Jó hosszú lett ez a leírás, ezt a részt is eléggé kibővítették. Maradt a CD-ről/USB-ről/hálózatról indítom a telepítőt vagy a szkriptelt telepítést (kickstart szkript, csak a benne lévő parancsok változtak sokat). Az állapotmentes példány indítására és későbbi bekonfigurálására viszont bekerült az eddig csak VMware Labs kiegészítésként elérhető Auto Deploy, valamint készült egy Image Builder nevű komponens (PowerCLI felülettel:), amivel ki lehet szedni vagy be lehet rakni komponenseket a hálózatról letöltendő image-be. A telepítési leírásban van részletes leírás róla, továbbá itt van egy gyors áttekintés is. Viszont az Auto Deploy és a Host Profiles továbbra is csak az Enterprise Plus változatban érhető el.
Nekünk valami egyszerűbb kellett, csak tényleg annyi, hogy elinduljon egy teljesen alapállapotban lévő ESXi hálózatról. A 4.1-es verzió esetén ezt így kellett megoldani. 5.0-hoz még nem találtam leírást, így meg kellett először nézni, hogy mi van a telepítő ISO-n.
A fájlneveket és a szerkezetet megint megváltoztatták, gondolom az Image Builder miatt, hogy könnyebben lehessen modulokat hozzáadni vagy elvenni, meg most már támogatja az EFI bootot is. A szokásos kérdés, hogy miket kell ezekből a PXE szerverre felmásolni. Nézzünk meg ehhez egy frissen feltelepített ESXi 5.0-t! Így néz ki a partíciós táblája:
A korábbi verziókból ismerős a felosztás:
- sda1: boot partíció
- sda5: primary bootbank, itt van maga a hypervisor mindenféle fájlja, amit majd betölt a memóriába
- sda6: alternate bootbank, frissítés esetén ide kerül az új verzió, hogy vissza lehessen állni a régire gond esetén
- sda7: passz
- sda8: store. itt vannak a VMware Tools telepítők, meg ide kerültek az Image Builderhez tartozó VIB-ek.
- sda2: scratch, ide kerülnek a logok és a core dumpok többek között
- sda3: ez pedig már a VMFS, ide jönnének a virtuális gépek
Ebből nekünk az kell, hogy mi van jelenleg a primary bootbank partíción:
Első körben tehát ezeket érdemes felmásolni a PXE szerverre (lehet, hogy kevesebb fájllal is megy, de így biztos elindul).
Kell még nekünk a PXE boot menübe egy bejegyzés, hogy mit kell indítani:
LABEL ESXi-5.0.0-live menu label VMware ESXi 5.0.0-469512 Live kernel images/esxi-5.0.0/mboot.c32 append -c images/esxi-5.0.0/boot.cfg
Értelemszerűen az elérési utat módosítani kell, nálunk a TFTP szerveren egy images/esxi-5.0.0 könyvtárba kerültek a fenti fájlok. Ezen kívül érdemes még a boot.cfg-t megnézni:
bootstate=0 title=Booting ESXi 5.0.0 (FTSRG IT) kernel=tboot.b00 kernelopt=no-auto-partition modules=b.b00 --- useropts.gz --- k.b00 --- a.b00 --- ata-pata.v00 --- ata-pata.v01 --- ata-pata.v02 --- ata-pata.v03 --- ata-pata.v04 --- ata-pata.v05 --- ata-pata.v06 --- ata-pata.v07 --- block-cc.v00 --- ehci-ehc.v00 --- s.v00 --- ima-qla4.v00 --- ipmi-ipm.v00 --- ipmi-ipm.v01 --- ipmi-ipm.v02 --- misc-cni.v00 --- misc-dri.v00 --- net-be2n.v00 --- net-bnx2.v00 --- net-bnx2.v01 --- net-cnic.v00 --- net-e100.v00 --- net-e100.v01 --- net-enic.v00 --- net-forc.v00 --- net-igb.v00 --- net-ixgb.v00 --- net-nx-n.v00 --- net-r816.v00 --- net-r816.v01 --- net-s2io.v00 --- net-sky2.v00 --- net-tg3.v00 --- ohci-usb.v00 --- sata-ahc.v00 --- sata-ata.v00 --- sata-sat.v00 --- sata-sat.v01 --- sata-sat.v02 --- sata-sat.v03 --- scsi-aac.v00 --- scsi-adp.v00 --- scsi-aic.v00 --- scsi-bnx.v00 --- scsi-fni.v00 --- scsi-hps.v00 --- scsi-ips.v00 --- scsi-lpf.v00 --- scsi-meg.v00 --- scsi-meg.v01 --- scsi-meg.v02 --- scsi-mpt.v00 --- scsi-mpt.v01 --- scsi-mpt.v02 --- scsi-qla.v00 --- scsi-qla.v01 --- uhci-usb.v00 --- imgdb.tgz build=5.0.0-469512 updated=0
Itt arra figyeljünk, hogy
- Az ISO-ban nagy betűk vannak a fájlnevekben, azt érdemes végig kisbetűsre megváltoztatni a PXE szerveren, mert a kis- és nagybetű különbségre érzékeny.
- Az ISO-n a kernelopt-nál runweasel szerepel, az jelzi azt, hogy a telepítőt kell indítani, természetesen az most itt nem kell.
- Itt már lehet relatív elérési utakat használni, nem kell az images/esxi-5.0.0 prefix.
Ha felmásoljuk a fájlokat, megfelelő a boot.cfg és hozzáadtuk jól a menühöz, akkor pedig szépen el is indul a hálózatról az ESXi:
Ennyi kell már csak a hálózatról történő indításhoz:) Ez volt az első kérdésünk, ez kipipálva.
A másik kérdésre is meglett a válasz, a laborban lévő gépeken elindul az 5.0.0-s verzió is, így ősszel a Virtualizációs technológiák tantárgyunk megfelelő gyakorlatán valószínűleg ez megy már majd.
Kiegészítés: a T00 kiterjesztésű fájlok tulajdonképpen tar.gz fájlok, bele lehet nézni egyszerűen, a TOOLS.T00 pl. a VMware Tools telepítőket tartalmazza. A V00 fájlok a VMware saját vmtar programjával vannak tömörítve, ezt legegyszerűbben egy működő ESXi-ről lehet megszerezni.